ITT, SZERETNÉM MEGOSZTANI VELETEK, HOGY GYAKORLATBA ÁTTÉVE, HOGYAN IS GONDOLKODOK A MINDEN NAPOKBAN. (NA, NE GONDOLD, HOGY ÉN EGY MINTA EMBER VAGYOK. RENGETEGET GYAKORLOM A TUDATOS GONDOLKODÁS ELSAJÁTÍTÁSÁT. AZZAL GYAKOROLOM A LEGTÖBBET, HA EZT LE IS ÍROM, ÍGY TEHÁT MIÉRT NE LEHETNE PÉLDA NEKED IS. TALÁN ÉPPEN ERRE VÁRTÁL.)

Rengeteg egyező dolgot találni, ha az ezoterikus könyveket böngészi valaki. Mindegy, hogy ki is írta őket, vagy, hogy mikor. Mind, ugyanazt terjeszti, mindnek ugyanaz a mondanivalója, mind ugyanarra a dologra mutat rá. Bármelyiket is veszed a kezedbe, mind egy dologra mutat rá. Arra, amiről én is szólok.

Rendben, egyre többen jövünk rá ugyanarra az ősi hajtóerőre. Ki így, ki, úgy nevezi. Ki ilyen, ki olyan gyakorlatokat kreál belőle. Mindenki megtalálhatja, a hozzá legközelebb álló gyakorlati útmutatást.

Na, de mivel annyiféle dolog van “forgalomba”, ugyanoda lyukadunk ki. Szóval kezünkben van a tudás, előttünk a tudás ajtaja, de hol a kulcs hozzá?

Ez, az én kulcsom. Lehet, hogy a tiéd is?

Én megpróbálom a saját nézőpontomon keresztül szemléltetni, azt, hogyan vetítem rá, a megszerzett tudásomat, a mindennapjaimra. Persze, hirtelen megtörténő dolgokra a válaszreakcióm, ugyan úgy történik, mint nálad, vagy mindenki másnál, de azt, hogy tudatosan ezt észre veszem magamon vagy nem, na az a nem mindegy. Tehát, ha egyre tudatosabban teszem a mindennapi életemben előforduló mindenféle dolgomat, egyre gyorsabbá válik a reakcióidőm arra, hogy tudatosítsam magamban az éppen történteket. Ilyenkor, megpróbálom elfogadni azt, amit hirtelen nem áll módomban meg nem történté tenni, vagy nem áll hatalmamban másmilyenné tenni. Szóval, elfogadás. Nem erőlködök magyarázatadással. Megpróbálom nem erőltetni másokra az én nézőpontomat. Ha, hirtelen feszengve érzem magam, mert nem úgy látják és érzik mások a dolgokat, ahogyan én, tudatosan arra figyelek, hogy nekem mennyire jól esik így érezni és gondolkodni, ahogy azt tenni szoktam úgy általában. Arra gondolok, hogy én már ezen túl vagyok. Túl vagyok azon, ahol ez a személy most éppen van. Nagyra becsülöm magamban ezt. Nem hangoztatom. Csak magamban. És érzem, hogy jól esik ez nekem.

Persze vannak különféle besorolású helyzetek és körülmények. De mindig abból indulok ki, hogy én tökéletesen meg vagyok elégedve a saját meggyőződésemmel. Hiszem, mert jól érzem magam, hogy ilyen vagyok. Ha biztos vagy magadban, és ehhez a belső bizalomhoz, még jóleső szeretetteljes érzés is társul, akkor biztos lehet benne az ember, hogy jó úton jár. A saját útján. Ezért mindegy, hogy ki és mit gondol. A legfontosabb az, hogy te összhangba kerülj saját magadba vetett hiteddel és örömteli érzéseiddel. Ez a kiegyensúlyozottság érzése. Ilyenkor teljes az összhang te és a lelki te között.

Szóval, így gondolom ezt. Nekem örömet okoz így érezni, így szemlélni a világot, és így gondolkodni róla. És, ha így teszel a változás……….a pozitív változás………az életedbe………..haladéktalanul………jelentkezni……..kezd. Csak, légy nyitott erre, hogy felismerhesd!

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! Rendíthetetlenül.

Ha, neked is ugyanaz a meggyőződésed, mint nekem, tehát egyet tudsz érteni velem, akkor közelebb állunk egymáshoz, mint gondolnád, még ha nem is ismerjük egymást személyesen.

Tehát, kalandra fel!

Voltál már vele úgy, hogy valamire rászegezted a tekintetedet, és hosszú percekig szemlélted azt? Csodáltad, mély érzéseket keltett benned?

Velem, ez most már, majdnem mindennel előfordul. Mintha, a világ mögé kapnék betekintést. Mintha, állandó VIP jegyem lenne oda. Elmondom, hogy miről is beszélek.

Szóval, az eddig szerzett ismereteim, ide vezettek, ahol épp most vagyok. Ezzel, a mostani tudásommal élem az életem. Megpróbáltam átélni a tudásomat. És mi lett belőle? Mi van MOST? Nagyrabecsülés érzését érzem mindenkivel, és mindennel kapcsolatban, amerre, csak nézek, ahol csak járok, amit csak látok, amit csak megtapasztalok.

Hogy megértsd: Ugyan azt látom, amit te, csak más szemszögből. Látom mindennek és mindenkinek a jelentőségét. És a legnagyobb érzéssel fogadom, hogy jól van úgy minden, ahogyan van! Szándékosan keresem a pozitív oldalát mindennek és mindenkinek. Ebbe, az ég világon minden bele tartozik.

Először, olyannal kezdtem, hogy megvizsgáltam a közvetlen környezetemet. Vegyük például a kertemben lévő fát. Néztem, csak néztem, hosszú ideig és közben kiürítettem -azt, hiszem- minden gondolatot a fejemből. Aztán, olyan gondolatokra lettem figyelmes, hogy:Hogyan is került ide ez?Megvan! A férjem hozta külföldről.  Miért pont ide?Gondolta ad egy esélyt neki. Vagy megmarad, vagy nem. Majd lesz valami.Mi a szerepe? Végül is, ez egy fa. Általában a fa megszűri a levegőt, és ha meleg van, még árnyékot is ad. Végül is csupa pozitív ok. Miért jó, hogy ez ott van, ahol van? Ha már oda ültette a férjem, hát legyen ott. Pont látványos helyen van. Még a házból is rálátok és gyönyörködöm a szabályos alakjában.  Próbáltam megválaszolni is egyben a kérdéseimre a válaszokat. Aztán, egy -hopp, felismerés szerű valami- villámcsapás: Hát, ez az! Meg van! Hiszen, minden felől jó szolgálatot tesz és nagyon is kapcsolódik mindenhez. Vélhetőleg, jól is érzi itt magát, mert pompázatosan néz ki. És nagyon gyorsan növekszik. Nagyon örülök neki, hogy ez ott van, ahol van, bár……..lehet, hogy én soha sem ültettem volna el ezt egy ilyen picike kertben. Akkor is úgy gondolom, hogy jól történt, hogy így történt.

Tehát, minden dolgot, személyt, aki látszólag felbosszant, ilyen szemekkel próbálom szemlélni. És nem harcolni vele. Egy lélegzetvétel is már visszafoghatja az ego-t. És akkor állj lesben és inkább tudatosan gondolkozz! Neki is, és neked is ez lesz a legjobb.

Bele gondoltál már abba, hogy egy megszokott használati tárgyadra másképpen is tekinthetsz? Gondolj, bele, hogy azt valaki kigondolta, valaki meg is alkotta, és milyen úton-módon jutott el hozzád? Azt, nem is gondolnád. Milyen hétköznapi tárgy, és mégis most, hogy így szemléled, mennyire nagyra becsülöd! Így van?

Ha, megpróbálsz negatív érzelmek helyett pozitívakat keresni, meglátod, milyen örömteli életed lehet. Ezt, jó érezni. Megbecsülés, nagyra becsülés. A szó legmélyebb értelmében. Ilyen, könnyű. És ez, az, amiért élünk!

 

 

Egyre többen kezdenek rájönni azokra a dolgokra, amit évszázadok, sőt évezredek óta tanítanak a különböző világokban élt „tanítók”. Maga Jézus is ilyenforma hús-vér tanító volt. Ha, valaki valaha is elővette a Bibliát, és felütötte, - mondjuk, esetleg Jézus tanításainál – abban igazán elgondolkodtató példabeszédeket kívánt közölni velünk. Hozzá tette, hogy ezek mit sem érnek, ha az emberek nem hallják, és nem látják ezek jelentőségét.

Igen! Hallani és látni.

 

Fizikai füllel és fizikai szemmel. Te, ezt gondolod. Pedig, az a lényeges, hogy Ő, a lelki fülünkre és lelki szemeinkre, - a fizikaival – együtt, egyaránt gondolt.

 

Világosabban: Ha, a fizikai törvényeket vesszük alapul, azt a fizikai ismereteinket, amit MOST tudunk, akkor mindenkinek ismeretes az a felfedezés, hogy rezgés minden, ami körülvesz minket, amit kibocsájtunk magunkból, sőt mi magunk is rezgések vagyunk. Az érzelmeink rezgések. A gondolataink rezgések. A hangok, illatok, tárgyak, ízek, látványok, mind rezgés, amit fizikai szerveinkkel „lefordítunk”. Hallunk a füleinkkel, látunk a szemeinkkel, ízlelünk a nyelvünkkel, szagolunk az orrunkkal…stb.

 

Szóval, mond neked valaki, valamit, egy dologgal kapcsolatban, ami jócskán különbözik attól, amit te tapasztaltál róla, felőle. Sőt, tudod, hogy a legtöbben úgy is vélekednek arról a dologról, ahogyan te. Rengetegen. Bárkit megkérdezel, szinte a 99 százaléka ugyanazt fogja az adott dologról mondani, amivel te is egyet értesz. Mert fontos neked a mások véleménye, megerősítése. És, ha jön valaki egy, aki azt mondja, hogy az nem úgy van, ahogyan te látod, akkor vagy bolondnak, vagy hülyének, vagy különcnek könyveled el. És ezzel mind a 99 százalék egyet is ért.

 

Ó, hát az teljesen bolond! Már hogyan lehetne a föld kerek? Minden bizonyíték ellene szól. Azt, mindenki tudja, hogy a föld lapos! Évszázadok óta lapos és kész. Akkor laposnak is kell maradnia? Vajon most is lapos?

Abban a korban, amikor ez a kijelentés született, nagyon egysíkúan gondolkodtak az emberek ezzel a témával kapcsolatban is. Hiába sorakoztatott fel érveket az ember róla, hogy miért is gondolja azt, hogy a föld gömbölyű, nem volt látásuk és hallásuk, mert nem akartak hallani és látni. De, az az egy, aki lehetőségként kínált fel más véleményt az adott dologról, és eltántoríthatatlanul igyekezett azt megannyiszor mások tudtára adni – bár úgy gondolom elég volt csak ezt megosztani egy valakivel, és másnapra már az egész emberiség erről beszélt – az megmarad egy esetleges, és mi van akkor, ha így van? – feltevésnek. Eljátszhattak a gondolattal. Minél többet játszottak a gondolattal, annál több bizonyíték tárult fel arra vonatkozóan, hogy bizony annak az embernek igaza lehet. És kis idővel utána igaza is lett. Onnantól szétterjedt az emberiség között, - új meggyőződésként – hogy, bizony a földünk gömbölyű.

 

Ebben a korban, viszont, ahol MOST létezünk és élünk, már elég szabadon gondolkodunk bizonyos dolgokról. Valahogy jobban érezzük a gondolataink szabadságát. Lehetőséget teremtettünk arra, hogy ez így legyen. Ott a lehetőség. Mindig ott a lehetőség. De, annak a lehetőségét is megteremtettük, hogy egyúttal ne bízzunk, higgyünk magunkban és másokban sem. Így hát mi történik? Van egy ötletem, jaj, de jó ötlet! Megosztod azokkal, akikben bízol és hiszel. Ők mit csinálnak? Ahelyett, hogy örülnének veled együtt, mindennek a hátulütőjére figyelmeztetnek. Ez elég rizikós. Sokan belebuktak már ebbe…stb. Ismerős?

Így kódoljuk be egymást, nemzedékről, nemzedékre. Elkezdünk odafigyelni, arra mások hogyan vélekednek, és nem akarunk kilógni a sorból. Folyamatosan azt pörgetjük, hogy nem fog sikerülni. Jaj, csak ne hogy én is belebukjak, mint sokan mások…stb.

És mi lenne akkor, ha a saját megalapozott sziklaszilárd érzéseid, gondolataid szerint cselekednél? Na, vajon? Játsszál el a gondolattal egy kicsit. Mi lenne, ha ilyenkor nem lenne „füled” arra, amit mások gondolnak? Mi lenne, ha olyan „szemed” lenne, ami csak a vágyaidat látja? Talán ez is egy lehetőség, amin elindulsz és végre a saját életedet kezded élni? Én ezt látom lehetőségként. Én ezt vallom már meggyőződésemként. Így kívánok élni a hátralevő életemben. Hittel! Teljes és kizárólagos hittel, arra vonatkozóan, hogy az én életemet én élem meg. Senki más nem élheti helyettem. Békésen, teljes hittel, és mélyen jól eső érzésekkel élni az életem.

Jézus is pont ezt tanította a példabeszédein keresztül. És hitte, hogy ha csak egy ember is hallja és látja, hogy miről beszél, akkor elvégezte a földi teremtését. Elérte a célját. Pontosan tudta, hogy hova született. Ő elvetett, mi arathatunk! A választás joga a miénk!

 

Ezért, azt javaslom, hogy elsősorban magadat tedd rendbe. Magadban tegyél rendet. És, amikor ezt teszed, zárd ki a külvilágot. Zárt ki az ellenvetéseket. Érezd, magad ott legbelül. Ki vagy? Egy csodálatos lény, akit átölel a szeretet. Te, tudod ezt. Mindig tudatosítsd magadban. Mit szeretnél? Boldog lenni. Hidd el, hogy az vagy. Ne a jelenlegi körülményeidre figyelj, hanem a magadba vetett hitedre. Ugye tudod, hogy jó vagy, és hogy elsősorban a jó érzés vezérel. Zárd ki az ésszerűséget! Csak így kezdheted el!

 

Na, már most ez így van, ahogy van! Amikor elkezdesz hinni valamiben, érzed magadban legbelül, hogy ez a meggyőződésed az igaz. Jó érzés tölt el. Lelkes vagy. Azonnal kikiabálnád a világba, hogy mennyire nagyszerű dologra jöttél rá. Azonnal az az első gondolatod és érzésed, hogy ezt meg kell osztanod azonnal, most rögtön másokkal is. Főleg a hozzád legközelebb álló személyekkel kezded. Bizony, én is ezt tettem. Annyira nagy szeretet vezérelt engem, hogy azonnal segítséget akartam nyújtani. És rögtön visszaestem oda, ahonnan elindultam. Nem állt rá készen az illető. Nem vettem észre. Annyira elvakított a lelkesülés, hogy megtaláltam a megoldást és működik, hogy nem vettem észre, hogy az a valaki nem akarja megérteni, mit is mondok neki. Átment az egész egy ráerőltetős, bizonygatós, védekezős játszmába. Egyszer csak ott találtam magam, ahonnan „menekülni” kívántam. Rosszul éreztem magam. Tehetetlennek éreztem magam. Közben tudtam és éreztem, hogy az a helyes, ahogyan én tudom. Persze, ő meg azt érezte, hogy az a helyes, amit ő tud. Így elindult egy huza-vona közöttünk. Én kiálltam a saját meggyőződéseim mellett. Ő is ugyanezt tette. Oly, annyira, hogy még híveket is toborzott maga köré, hogy együttes erővel hassanak az elképzeléseim, meglátásaim ellen. Kaptam hideget, meleget. Megbélyegeztek. Elmeháborodottnak kezdtek titulálni. Elkezdtek ellenérveket sorakoztatni, mint pl.: ez rossz gondolkodás, vagy pl.: elveszítek majd magam körül mindenkit, a gyerekeimet, a férjemet..stb. Na, ennél több sem kellett. Akkor igazán rosszul éreztem magam. Aztán használtam a megszerzett tudásomat. Oda figyeltem az érzéseimre. Ellenállás? Az negatív érzéssel jár együtt. Támadás? Az is. Bizonygatás? Az is. Szóval, most ezekre fókuszálok. Ezekben tartom magam. Fontos, hogy mit gondol? Igen, talán. Hogy is van ez? Hisz, nagyon szeretem, és szeretném, hogy megértsen, de a mód, amit alkalmaztam nem odaillő volt. Ok. Erre rájöttem. Hogyan tovább? Hagyjak fel az ellenállással? Hogyan tegyem? Úgy, hogy engedtem, hogy neki legyen igaza. Annyira erős a hitem, hogy engedte, hogy tisztán lássak. Tapasztalatom lehetett abban, amit nem akarok. Belém nyilallt a felismerés, hogy én nem akarok soha többé így gondolkodni, ahogyan ő, ők a legtöbb ember. Hagytam, hogy azt gondolja rólam, hogy „beadtam, a derekam”. Mit számít az! Tudok, amit tudok. Szabad vagyok az által, hogy még csak bizonygatnom sem kell. Nem számít. Úgy sem azt hallotta meg, amit akartam, hogy halljon. Nincs ezzel gond. Elfogadom. Így is rendületlenül nagyon szeretem. Ebből is sokat tanultam. Rengeteget. Többé már nem követem el ugyanazt a hibát. Szeretem, úgy ahogyan van, ahogyan gondolja. És hagyom, hogy rosszul gondolja. Így nyugodtan folytathatja a régi, jól bevált életét. És felismertem! Ez az, amit feltétel nélküli szeretetnek hívnak. Számomra ez is egy ellentét élmény volt. És én kivettem belőle magamnak azt, amire szükségem van. A többi nem izgat. Már nincs hatással rám. Ebből okulva, senkire sem szeretném ráerőltetni a megszerzett tudásomat. Most azt tartom feladatomnak, hogy ezt gyakoroljam, hogy soha többé ne essek ebbe a hibába.

 

Ezt neked is, vagy meg kell találnod, vagy nem. Meg kell tapasztalnod vagy, nem. Megértél rá, vagy nem. Ezt, csak te érezheted. Bár, azt meg kell hagyni, hogy ha most ezeket a sorokat olvasod, akkor okkal vagy itt és most. Kezdj ezzel, amit akarsz.

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Gyakorlat teszi a "mestert"!
Egy, közületek! - © 2008 - 2025 - lelek-kutakodo.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat